GIMEX 30 Jubileumi sorozat 8. rész

A GIMEX-Hidraulika Kft-t harminc évvel ezelőtt, 1993-ban alapították Győrben. A kezdetben külkereskedelmi tevékenységet folytató családi mikrovállalkozás az alapító Görcs Imre nappalijából indult. Ma 25 fővel, gépipari elemek B2B értékesítésével és a kapcsolódó szerviztevékenységgel foglalkozik. A generációváltással megújult a cég, ám több munkatársunkat fűzi évtizedes kapcsolat a Gimexhez, akik maguk is szemtanúi voltak a vállalkozás fejlődésének. Jubileumi sorozatunk nyolcadik részében Dr. Habony Jánosné Erika könyvelő mesél a saját gimexes tapasztalatairól.

1. Milyen volt a felvételi elbeszélgetésed? Mire emlékszel?

H. J. E.: Nem volt klasszikus felvételi interjúm, mivel félig-meddig külsősként dolgoztam – és dolgozom a mai napig – a Gimexnek. Az azonban érdekes történet, hogy hogyan kerültem a céghez. Éppen akkor alapítottam meg a saját könyvelőcégemet, amikor egy fiatal kolléganő jelentkezett hozzám dolgozni. Mondtam neki, hogy még nincs annyi ügyfelem, hogy el tudnék tartani egy alkalmazottat, de ha bejönne egy nagyobb cég, akkor felvenném. Ez a cég a Gimex lett, kiderült ugyanis, hogy a munkát kereső kolléganő Görcsné dr. Muzsai Viktóriának (Görcs Imre felesége és a Gimex egyik ügyvezető-tulajdonosa - a szerk.) az unokatestvére…  Így ismerkedtem meg Imrével, aki ekkoriban éppen új könyvelőt keresett. Amikor először hívott oda a Gimex Tihanyi úti irodájába, rögtön alaposan le is vizsgáztatott, a számvitellel ugyanis képben volt.

2. Milyen volt az első munkanapod a Gimexnél?

H. J. E.: Ahogy mondtam, „kívülállóként” kezdtem a cégnél, úgyhogy a klasszikus első munkanapi élmény nekem kimaradt.

3. Hol volt az első helyed/íróasztalod?

H. J. E.: Mivel külön helyszínen dolgoztam, a saját asztalomnál ültem.  Ma is elkülönülten dolgozom, de szükségem is van a magányra, máshogy nem tudnék számolni… Ezért is szeretek reggel hatra bejönni, akkor még csend és nyugalom van. Később kétszer is együtt költöztünk, Imre ugyanis azt mondta, nyugodtan tartsam meg a saját ügyfeleimet, csak annyit kér, hogy legyek mellette és álljak rendelkezésre, amikor kell. Szerette a kulcsembereket maga mellett tudni. Napi kapcsolatban voltunk; itt, a Selyem utcában mindig úgy kezdődött a nap, hogy bejött hozzám és átbeszéltük az aktuális dolgokat.

4. Mi volt az első komoly feladatod, amivel megbíztak?

H. J. E.: Konkrét feladatra nem emlékszem, de ahogy fejlődött a cég, úgy lettek egyre komplexebbek és bonyolultabbak a feladatok, az exporttól a vállalatirányítási rendszer kezeléséig. Az utóbbi 2012/13-as bevezetése hatalmas kihívás volt, teljesen a feje tetejére állította a munkámat. Az az időszak nagyon nehéz volt, hiszen kettős könyvelést kellett vezetnem: egyrészt dolgoztam a saját könyvelési rendszeremmel, másrészt az újjal is, hogy kijöjjenek a problémák, azaz egy ideig dupla munkát végeztem.

5. Mi a legkedvesebb emléked a Gimexnél?

H. J. E.: Sok van, ami azért örömteli, mert itt mindig családias volt a légkör, otthon éreztem magam – ez teszi különlegessé ezt a vállalkozást. Mivel ritkán találkozom a többi dolgozóval, különleges alkalom, amikor oldottan, kötetlenül együtt vagyunk. A hangulatos karácsonyi bulikra nagyon szívesen emlékszem vissza, soha nem kellett megjátszanunk magunkat, őszintén örültünk egymásnak.

6. Mi volt az a nagy tapasztalat, amelyet a Gimexnél szereztél?

H. J. E.: Rengeteg minden! Szakmailag nagyon sokat fejlődtem, hiszen a Gimex tevékenysége nagyon sokrétű, sok az izgalmas feladat. Ahogy nőtt a cég, úgy fejlődtem én is, rá voltam kényszerítve, hogy folyamatosan tanuljak, menet közben sok mindennek kellett utánanéznem, beleásnom magam. Az ősidőkben, az EU-csatlakozás előtt minden más volt, mindent vámolni kellett, hatalmas dossziék között dolgoztam. Ma már nosztalgiával gondolok azokra az időkre, amikor sok mindent hályogkovács módjára oldottunk meg, hiszen sokszor nem volt előttünk minta, követendő példa. Imre nagyon sok mindenben úttörő volt, veleszületett érzéke volt az üzlethez, nagyon sokat tanultam tőle az üzleti szemléletről, hozzáállásról. A szakmai fortélyok mellett megtanultam a különböző emberekkel való bánásmódot is. Úgy érzem, a fiatalokkal is megtalálom a hangot, egy kicsit „mindenki anyukájaként” kezelnek, én pedig szeretem és büszke vagyok erre a szerepre!

7. Mi volt a legnagyobb változás, amelynek szemtanúja voltál?

H. J. E.: Egyértelműen a generációváltás. Imre is szívesen vett fel fiatalokat, szeretett velük dolgozni, amikor azonban Annamari (Görcs Annamária, a Gimex másik ügyvezető-tulajdonosa és Görcs Imre lánya - a szerk.) vette át a céget, teljesen megváltozott minden. Egyre fontosabb lett, hogy az informatika, a marketing iránt is nyitott szakemberekkel frissítsük fel a céget. Én örültem is ennek, mert szeretem a fiatalokat, nem vagyok az a „bezzeg az én időmben…!” típus, tudom, hogy nekik az a dolguk, hogy megváltsák a világot!

8. Mire vagy a legbüszkébb az eredményeid közül?

H. J. E.: Talán arra, hogy az elmúlt 29 évben soha nem kaptunk az adóhatóságtól bírságot vagy elmarasztalást, pedig átestünk egy-két ellenőrzésen.

9. Egy rövid, mulatságos anekdota, amit megosztanál…?

H. J. E.: Nem jut ilyen az eszembe…

Folyt. köv.

Vajon ki lesz a következő gimexes, aki legközelebb válaszol a kérdésekre...?

>>Tovább a GIMEX 30 Jubileumi sorozat 7. rész